Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Könyv ismertető

 A történetről:

Panni egy bátor és melegszívű kislány, aki egy nap gonosz mostohája miatt elhagyja otthonát. Azon a bizonyos őszi éjszakán kezdetét veszi egy kaland, melynek során a kislány igaz barátokra lel, tíz szellem személyében.

Részletek a könyvből:

 

...Alig tett meg néhány lépést, amikor különös hangok ütötték meg a fülét. Mintha két kisgyermek kacagna elbűvölően. De ugyan milyen szülő viszi a gyermekét a temető közelébe játszani? Ráadásul az éjszaka közepén! Panni ezen tűnődött, amikor valaki hirtelen rákiáltott:

– Kémkedünk? Kémkedünk?

A kislány úgy megijedt, hogy még az elemlámpáját is elejtette. Reszketve fordult az imént felcsendülő hang irányába. Ijedtsége azonban csak fokozódott, amint megpillantotta a hang tulajdonosát.

Egy szellem lebegett előtte. A lény kísértetiesen fénylett a sötét éjszakában, és Panni legnagyobb rémületére egy hatalmas, fekete gumikalapácsot tartott a kezében. A szellem a magasba emelte fegyverét…

– Kérlek, ne! – sikoltotta Panni, majd minden elsötétült.

– Nem hiszem el, hogy képes voltál rátámadni egy ártatlan kislányra! – kiabálta egy dühös női hang.

– Életemben nem láttam még egy ilyen szívtelen alakot, mint te!

 

Panni eközben csukott szemmel feküdt a földön. A feje enyhén lüktetett a fájdalomtól, és szédült is egy kicsit, de más baja nem volt. Összeszedte hát magát, és kinyitotta a szemét, de aztán rögtön be is csukta.

– Ez képtelenség! – gondolta magában. – „Bizonyára csak képzelődöm.”

Mély levegőt vett, és ismét kinyitotta szemét, de ugyanazt látta, mint az imént. SZELLEMEKET.

Hárman voltak. Panni végignézett rajtuk, majd egyszer csak a szája elé kapta a kezét, nehogy ijedtében felsikoltson. Az egyik szellemben ugyanis felismerte azt, aki a dombon megtámadta. A szellem még mindig ott szorongatta a kezében a fekete gumikalapácsát. Panni biztosra vette, hogy esze ágában sincs megválni a fegyverétől.

A másik két szellem valamivel magasabb volt, mint Panni és a gumikalapácsos. Közülük az egyik nő volt, és fehér pöttyös zöld masnit viselt a nyakában. Amíg társai a föld felett lebegtek, ő négy kis fekete keréken állt a földön.

– Úgy tűnik, magához tért – szólalt meg egyikük, és Panni tekintete most a harmadik szellemre siklott. Ennél a lénynél nem volt semmilyen fegyver, és kerekei sem voltak, mint a nőnek, viszont feltűnően szélesen mosolygott.

A nő és a gumikalapácsos szellem abbahagyta a veszekedést, és mindketten Panni felé fordultak. A kislány ijedten hátrébb csúszott a földön.

– Látod, mit tettél? – ripakodott rá a nő arra, aki megtámadta Pannit. – Halálra rémítetted szegényt!

 

A kis szellem vissza akart vágni, de ekkor a harmadik megelégelte a veszekedést.

– Elég legyen!– mennydörögte, mire azok ketten rögvest elhallgattak.

A szellem ekkor Panni felé fordult.

– Ne haragudj, amiért ilyen udvariatlanul viselkedtünk! – szabadkozott.

– Engedelmeddel bemutatkoznék. A nevem Vigyori – hajolt meg a kislány előtt.

– Ő pedig itt Guri és Lesi – mutatott előbb a nőre, majd a gumikalapácsos szellemre.

„Milyen furcsa nevük van”– gondolta a kislány.

– Lesi kémnek nézett, ezért támadt rád – magyarázta Vigyori olyan természetes hangon, mintha a másnapi időjárást ismertetné. – Gurival éppen akkor találtunk rátok, amikor le akart ütni. Rákiáltottunk, így Lesi elvétette az ütést, és a fegyvere csak súrolt téged. A biztonság kedvéért megvizsgáltalak, és láttam, hogy nem esett komolyabb bajod, csak az ijedtségtől ájultál el. Gurival tanakodtunk, mitévők legyünk, végül úgy döntöttünk, melletted maradunk, és megvárjuk, amíg magadhoz térsz.

– Nem akartunk egyedül hagyni, nehogy bajod essen – mondta Guri kedvesen.

A kislányt meglepte, hogy a szellemek így aggódtak miatta. Illetve hogy Guri és Vigyori így aggódott miatta. Panni félve Lesire pillantott, majd gyorsan el is kapta a tekintetét. A szellem dühtől fortyogva meredt rá, és hol elzöldült, hol elsárgult a méregtől.

– Miért bántok vele ilyen kedvesen? – támadta le atársait.– Ez egy kém!– kiáltotta dühösen.

– Lesi, csillapodj! – szólt rá Vigyori. – Ő csak egy ártatlan kislány. Bizonyára nem kémkedni jött ide.

– Akkor mi a magyarázat arra, hogy éjszaka a temető környékén mászkál? – tudakolta Lesi kihívóan.

Vigyori kérdőn a kislányra pillantott, mivel erre maga sem tudta a választ. Panni érezte, hogy mondania kell valamit, hogy bizonyítsa az ártatlanságát.

– Azért mentem el a temetőbe, mert… mert…

– Világos, hogy hazudik – kotyogott közbe Lesi. – Most találja ki, hogy mit mondjon.

– Hallgass! – ripakodott rá Guri. – Ne haragudj, amiért félbeszakítottunk! – fordult a kislányhoz. – Ígérem, többé nem fordul elő. Igaz, Lesi? – kérdezte, és közben fenyegető pillantásokat lövellt az említett szellem felé. Lesi ezek után jobbnak látta csendben maradni, de továbbra is dühösen meredt Pannira. Elhatározta, hogy egy szavát se hiszi majd el a kislánynak. Őt nem lehet becsapni!

A kislányt megrémítették Lesi dühös pillantásai. Végül azonban sikerült összeszednie magát, és akadozó nyelvvel elmesélte, hogy ki ő, és mi bántja. Édesapja már elfelejtette az ő drága édesanyját, és elvett feleségül egy nagyon gonosz asszonyt, aki mindenáron meg akarja keseríteni életét. Azt is elmondta, hogy édesapja csak késő este ér haza a munkából, ezért nem tudja, hogy bánik vele a mostohája napközben.

A három szellem figyelmesen hallgatta Pannit, és egyszer sem szakították félbe. Még Lesi is tudott uralkodni magán. Sőt, mire a kislány végzett a meséléssel, már nem is nézett rá olyan csúnyán.

– Ha szabad megjegyeznem, nagy hibát követsz el – szólt Vigyori, miután a kislány elhallgatott. – Abból, amit mondtál, az derül ki, hogy édesapád félreismeri a mostohádat. Ezen csak te tudsz változtatni. Te vagy az egyetlen, aki felnyithatja az édesapád szemét. De te inkább meghátrálsz, és világgá mész.

Panni lehajtott fejjel, szégyenkezve hallgatta a szellem szavait. Lelke mélyén érezte, hogy Vigyorinak igaza van.

– Azzal, hogy elmész – vette át a szót Guri –, a mostoháddal teszel jót, mert akkor továbbra is félre tudja vezetni az édesapádat. Ezt akarod?

Nem! Panni ezt egyáltalán nem akarta. A szellemek szavaiból bátorságot merített, szívéből elszállt minden csepp félelem, és úgy döntött, mégsem megy világgá, hanem ha törik, ha szakad, ő bizony elkergeti a gonosz mostoháját.

– Igazatok van – szólalt meg végül. Vigyori elégedetten mosolygott.

– Na, akkor térjünk a tárgyra! – szólt közbe Lesi. – Mi legyen a lánnyal?

Guri és Vigyori összenézett.

– Esetleg eljöhetnél hozzánk, ha van kedved – ajánlotta fel Guri. – Itt lakunk a közelben, alig pár lépésnyire innen...

 

 

 

 

...Panni abba az irányba világított, amerre a szellem is nézett, és a látványtól elállt a lélegzete. Egy téglavörös, háromszintes ház előtt állt. A tetőn egy kerekóra, melynek hosszú, fekete mutatói jelezték az idő múlását. Az épületnek nem voltak ablakai, viszont a második emelethez tartozott egy erkély, ahol éppen egy szellemkislány állt, és (Panni megdörzsölte a szemét) buborékokat fújt! A kislány el sem tudta képzelni, honnan szerezhet egy szellem buborékfújót.

Ahogy Panni tekintete lejjebb vándorolt, más szellemeket is megpillantott. Egyiküknek például a feje a ház falából bukkant elő, majd nemsokára előkerült az egyik keze is, amiben egy zöld festékes ecsetet tartott. A szellem láthatóan azzal volt elfoglalva, hogy zöldre fesse a ház falát.

Az épület jobb oldalán egy olyan szellem állt, akinek a feje leginkább egy léggömbhöz hasonlított. Panni döbbenten vette észre, hogy egy piros színű pumpával fújja fel magát. A szellemtől nem messze volt egy másik is, egy kerekded nő, aki tornagyakorlatokat végzett.

– Terpesz-zár. Terpesz-zár – szuszogta a nő ugrálás közben.

Panni a ház bal oldalánál is látott szellemeket. Két gyermek egy körhintán játszott. Az egyikük kislány volt, rózsaszín masnival a fején, a másik pedig egy szeplős kisfiú.

Amikor Panni azt gondolta, hogy minden szellemet látott már, észrevett még egyet, aki alig látszott a magasra nőtt fű miatt. Ez a szellem is kisfiú volt, szájában kék cumival. A kis szellem azzal játszott, hogy a magasba emelte mindkét kezét, és megpróbálta kipukkasztani a buborékokat, amiket a szellemkislány fújt le az erkélyről...